emlékszem, amikor a montparnasse-tól a pigalle-ba sétáltam,
késő éjjel (nézd meg, mi a pigalle negyed...).
és vissza. és egészen végig csak rád gondoltam.

féltem, mert először láttam életemben, mire való a pigalle minden utcája.
ahogy a feka csávó éjjel kettőkor a veled egyidős láb közébe hatol, többször. és a lány tehetetlen...
hagyja. mert akarja...
rettegtem ettől. és féltettelek téged.....
és mégis, majdnem megvesztem a rád vágyástól.

ott róttam az utcákat, a kilométereket,
ismeretlen, sötét helyeket,
parkokat, tereket,
többször belémkötöttek.
másnap koncert... Párizsban. mért nem alszom?... Érted?...

És mégis, ebből csak rád emlékszem.
ahogy a tükörfolyosón képet csináltam magamról neked.
ahogy a hotelszobából is képet küldtem neked.
elvetted az eszemet.
csak rád gondoltam, rád vágytam szünet nélkül.

és ez azóta is tart.... elhiheted.
és nem érdekel, hogy ez benned azóta semmivé lett...